Bulldog

A korabeli kinológusok egyetértenek abban, hogy a bulldog a régi masztiffok leszármazottja.

A bulldog név első írásos emléke egy 1631-ből származó levél, melyet P. Eaton írt St. Sebastianból J. Willingtonnak Londonba. Eaton néhány üveg likőr és egy masztiff mellett két jófajta bulldog kutyát kért, melyeket Hollandiába szánt ajándék gyanánt. Az angol bulldog története sajnos szorosan összefügg a bikaheccek történetével. (A bull szó angolul bikát jelent.) A kutyának a bika legérzékenyebb pontját, az orrát kellett megragadnia és ezáltal fogva tartania a hatalmas állatot. Már egy 1209-ból származó angol mű („The Survey of Stamford”) beszámol arról, ahogyan William Earl Warren kastélyából szemtanúja lesz két bika küzdelmének, melyeket a mészároslegények kutyái választanak szét. Mindez annyire elnyerte a lord tetszését, hogy elrendelte, Karácsony előtt hat héttel egy kellőképpen őrült bikával folytatni kell ezt a lenyűgöző „sportot”. Szerencsére 1835-ben betiltották a „bull-baiting” viadalokat, ami viszont a bulldog-állomány erős csökkenését okozta.

Az első tenyésztők egyike, aki nem harci célokra tenyésztette kutyáit, Bill George volt. Az első hivatalosan regisztrált bulldog az Adam nevű kan volt, aki 1864-ben született, őt Percival’s Captain követte a törzskönyvben. Az első fajtaleírást Sam Wickens publikálta 1865-ben.

forrás: Kutya.hu

Bulldog standard (FCI 149)

Általános megjelenés: Rövidszőrű, zömök, inkább mélyre állított, széles felépítésű, erőteljes és kompakt. Feje masszív, a testhez képest meglehetősen nagy. Semmiféle jegy, jelleg nem dominálhat annyira, hogy megzavarja az általános kiegyensúlyozottságot vagy a kutya deformáltnak, vagy mozgáskészségében hátráltatottnak tűnjön. Az arcorri rész rövid, a tépőfogak szélesek, tompák és felfelé irányulók. A légzési nehézségekkel küzdő kutyák semmiképp sem kívánatosak. A test rövid, jól összeillesztett, a hízásra való hajlam minden jele nélkül. A végtagok vaskosak, jól izmoltak és erősek. A hátulsó rész magas és erőteljes, de a nehéz mellső részhez képest kissé könnyedebb. A szukák nem olyan nagyrámájúak és erősen fejlettek, mint a kanok.
Karakter: Határozottság, erős és aktivitás benyomását kelti.

Sajátosságok: Figyelmes, higgadt, hűséges, megbízható, bátor; ádáz külső, de szeretetreméltó belső tulajdonságok.

Fej: Elölről nézve a fej az álltól a fejtetőig nagyon magasnak tűnik, nagyon széles is és szegletes. A szemek mellett kitáguló pofa jól lekerekített. Oldalról nézve a fej a nyakszirttől az orrhegyig nagyon magas és rövid. A homlok lapos, laza ráncok a fejen és a fej körül, melyek nem lehetnek erősen fejlettek, és nem takarhatják el az arcot sem. A homlokcsont határozott, széles, kvadratikus és magas. Mély és széles mélyedés a szemek között. A stoptól a koponyatető közepéig széles és mély homlokbarázda fut, mely a nyakszirtcsontig érezhető. Az arc a pofacsont mellső részétől az orrhegyig rövid, ráncos. A belső szemzug (vagy a stop közepének) és az orrhegy távolsága nem hosszabb az orrhegy és az alsó ajkak széle közötti távolságnál.

Koponya: A koponya kerülete nagy. Elölről nézve a fej az álltól a fejtetőig nagyon magasnak tűnik, nagyon széles is és szegletes.

Stop: A szemek között mély és széles bemélyedés.

Pofacsontozat: Elölről nézve az arc különböző részeinek egy képzeletbeli vonal mindkét oldalán szimetrikusan egyformának kell lenniük.

Orrcimpa: Az orr és az orrnyílások nagyok, szélesek, feketék, semmiképpen sem májszínűek, vörösek vagy barnák. Az orrhegy a szemek felé irányul. Az orrnyílások nagyok és igen nyitottak, közöttük egy határozott, függőleges, egyenes vonallal.

Szemfogak: rövidek, szélesek, íveltek és a szemzugtól a szájzugig nagyon mélyek. Az orron levő bőrredő a ferdén lefutó profilvonalat nem zavarhatja.

Ajkak: vastagok, szélesek, lelógóak és nagyon mélyek, az alsó állkapcsot oldalt teljesen elfedik, de elöl nem; ott az alsó ajkakig érnek és a fogsort teljesen elfedik.

Állkapocs / Fogazat: Az állkapocs széles, masszív és szögletes. Az alsó elölről nézve jóval hosszabb, mint a felső és felhajló. Az állkapocs széles és szögletes, a hat kicsi metszőfog egyenes vonalban fekszik a szemfogak között, melyek messze szétállnak. A fogak nagyok és erőteljesek, zárt metszőfogak esetén nem látszódnak. Elölről nézve az alsó állkapocs közvetlenül és párhuzamosan áll a felső állkapoccsal.

Pofacsontok: Jól lekerekítettek és oldalirányban a szemeken túl nyúlnak.

Szemek: Elölről nézve mélyen a koponyában ülők, jó távolságban a fülektől. A szemek és a stop egy képzeletbeli vonalon helyezkednek, derékszögben a homlokbarázdához képest. Egymástól messze ülők, de a külső szemzugok még a pofa külső vonalán belül fekszenek. Kerekek, mérsékelten nagyok, sem nem beesettek, sem nem kidülledők. A szemszín nagyon sötét, szinte fekete. Ha a kutya előre néz, a szemfehérje nem látszódhat. A kutyának nem lehet szemhibája.

Fülek: Magasan tűzöttek, mindkét fül mellső széle, elölről nézve, a fej legmagasabb pontján a koponya külső vonalának folytatása. Lehetőleg egymástól messze fekszenek, magasan a szemek felett és azoktól lehetőleg messze. Kicsik és vékonyak. Korrekt rózsafülek, azaz a fülek hátsó oldala befelé „összehajtogatott” és visszahajló, a fülek mellső vagy felső széle kifelé és hátrafelé esik, a fülkagyló belseje részben kilátszik.

Nyak: Mérsékelten hosszú (inkább rövid, mint hosszú), nagyon vastag, mély és erőteljes. Jól ívelt tarkóvonal, sok, laza, vastag ránccal a toroknál, melyek az alsó állkapocstól annak mindkét oldalán a szügyig lebernyeget képeznek.

Törzs: Közvetlenül a vállak mögött a hát kissé beesett (ez a hát legmélyebb pontja), onnantól a gerincoszlop emelkedik az ágyékig (az ágyék legmagasabb pontja magasabban fekszik, mint a vállak), majd a felső vonal a farokig meredekebben ível lefelé („roach-back”); fajta tipikus jellegzetesség. Mindegyik borda nagyon jól ívelt.

Hát: A hát rövid, erőteljes, a vállaknál széles, az ágyéknál viszonylag keskenyebb.

Mellkas: Széles, oldalt lekerekített, kifejezett és mély. A test hátra végig jól bordázott. A mellkas tágas, kerek és nagyon mély a lapockák felső szélétől a mellcsont legalsó pontjáig. A mellső végtagok között jól leereszkedő. A mellkas átmérője nagy, a mellső végtagok mögött kerek (a bordák nem laposak, hanem jól íveltek). A has felhúzott és nem lecsüngő.

Farok: Mélyen tűzött, a tövénél meglehetősen egyenesen kiálló, majd utána lefelé ívelő. Kerek, simaszőrű, zászlók vagy durva szőrzet nélkül. Mérsékelten hosszú, inkább rövid, mint hosszú, hirtelen finom végben elkeskenyedő. Lefelé irányulóan hordott (jelentősen felfelé ívelő farkvég nélkül), sohasem a hátvonal fölött.

Mellső rész: A mellső végtagok zömökek és erősek, jól fejlettek, egymástól messze állnak, vastagak, izmosak, egyenesek. A külső vonal inkább íveltnek tűnik, de a csontok erősek és egyenesek, nem görbék vagy hajlottak. A hátulsó végtagokhoz képest rövidek, de nem annyira, hogy a hát hosszúnak tűnne vagy a kutya aktivitása sérülne, és nyomoréknak tűnne.

Vállak: A lapocka széles, ferdén fekvő és mély, nagyon erőteljes és izmos, azt a látszatot keltik, mintha a test oldalához lennének rögzítve.

Könyök: Mélyen elhelyezkedő, a mellkastól határozottan elálló.

Lábközép: rövid, egyenes és erőteljes.

Hátulsó rész: A hátulsó végtagok erős csontozatúak és izmosak, összehasonlítva hosszabbak, mint a mellsők, miáltal az ágyékrész megemelkedik. A csánkízület enyhén szögelt, mélyen elhelyezkedő. A végtagok hosszúak és izmosak az ágyéktól a csánkízületig, a hátulsó lábközép rövid, egyenes és erős. A térdízület kerek és enyhén kifelé forduló, miáltal a csánkízületek egymáshoz közelítenek és a mancsok is kifelé fordulnak.

Mancsok: A mellső mancsok egyenesek és igen csekély mértékben kifelé fordulnak, közepes nagyságúak és mérsékelten kerekek. A hátulsó mancsok kerekek és kompaktak, a lábujjak kompaktak és vastagak, egymástól jól elkülönülők, íveltek és jól csontozottak.

Jármód /mozgás: Sajátosan nehéz és kötött, úgy tűnik, mintha rövid, gyors léptekkel lábujjhegyen járna; a hátulsó végtagok nem emelkednek magasra a talajtól, ami úgy néz ki, mintha a talajon siklanának. Futás közben a vállak felváltva kissé előretolódnak.

Szőrzet: Finom szerkezetű, rövid, sűrű és sima (csak rövidsége és sűrűsége miatt kemény), sohasem serteszerű.

Szín: Egyszínű vagy egyszínű fekete maszkkal. Csak egységes színűek kívánatosak, melyek mindig ragyogóak és tiszták: csíkos, vörös minden árnyalatban (őzbarna, rőt, sárgás szürke, stb.), fehér és foltos (azaz a fehérnek és a fent megadott szín valamelyikének kombinációja). „Dudley” (nem pigmentált orral), fekete és fekete cserszínnel kifejezetten nem kívánatos.

Súly: Kanok 25 kg, szukák 23 kg.

Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni figyelembe véve az eltérésnek a kutya egészségére és jó közérzetére gyakorolt hatását.

Követelmény, hogy a bírák szigorúan eme standardhoz igazodjanak és kiemelten figyeljenek az alábbi hibákra:

Hiba: Túllógó, vagy az orrot részben eltakaró bőrredő.

Kizárást jelentő hibák:

-         Felismerhető légzési nehézség

-         Benőtt farok

Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.